Lakatos Menyhért Vésztőn született 1926-ban április 11-én kereskedő családban. Szegénységben éltek – édesapja lókupec, édesanyja tollkereskedő volt –, de az édesanyja mindig előteremtette a napi betevőt.

Mint egyik visszaemlékezésében mondja: általános iskolába nem szeretett járni, inkább a barátaival csavargott. Ámde történt vele egy baleset: a helyi vadásztársaság elnöke – aki egyben az iskolaigazgató is volt – meglőtte. Ennek a szerencsétlenségnek köszönhetően – jóvátételként – az igazgató megígérte, hogy ő is ösztöndíjban részesül (akkor még szegénységi alapnak hívták), ha visszavonja a feljelentést ellene. Így juthatott el a középiskoláig. Már ekkor is vonzotta a szépirodalom. Később verseket, novellákat kezdett el írni.

1954-ben a nagykőrösi népi kollégium általános mérnöki szakán végzett és a szeghalmi járási tanács, igazgatási osztályvezetője lett. 1969-től a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportjának ciganológiai munkatársa. 1973-tól szabadfoglalkozású író.

1988-tól a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnökévé választották, és azóta is számos magyarországi cigány társadalmi és kulturális szervezetben tevékenykedik. Innentől számos írása jelent meg folyóiratokban. Kiemelendő Átok és szerelem tévé forgatókönyve is.

Lakatos Menyhért több mindenben megmutatta tehetségét, de talán kijelenthető, hogy az írásban tudott igazán kiteljesedni.

Több jelentős művét ismerheti az olvasóközönség: Füstös képek (regény, 1975), Angárka és Busladarfi (mesék, 1978), A hét szakállas farkas (mese, 1979), A hosszú éjszakák meséi, A paramisák ivadékai (kisregény, 1979), Az öreg fazék titka (mesék, 1981), Akik élni akartak (regény, 1982), A titok (elbeszélések, mesék, 1998), Tenyérből mondjak jövendőt, Csandra szekere.

A Füstös képek című regényben dukumentális hitelességgel mutatja be a cigányok életét – e szöveg teremtette meg Lakatos Menyhért irodalmi hírnevét. Benne drámai feszültséggel ábrázolja a romák mindennapjait, hogy küzdenek meg az irántuk érzett gyűlölettel, az éhséggel, a szegénységgel, a hideggel… Sokak szerint az író képes általa visszaadni, megjeleníteni a cigány emberek önérzetét.

Lakatos Menyhért kilencvenes években is folyamatosan publikált, főleg meséket, azonban a sajtó már nem foglalkozott már vele annyit. Sajnos, az új világban a kiadók kevésbé gondoskodtak a terjesztésről, mint korábban, de szerencsére így is fogytak a könyvei. Időközben a Füstös képek könyve négy nyelven jelent meg.

Nem mellékes az sem, hogy 1964-ben – saját pénzből – felállított egy téglagyárat a téeszektől bérelt területen. Az egész ország ezekből a téglákból építkezett.

– Az itt dolgozók nem csak jó fizetést kaptak, hanem egy helyen lakhattak a családjukkal. Az oktatást is megszerveztem, felnőtt embereket ültettem be az iskolapadba. Valamiért mégsem tetszett valakinek ott fönn, mert egyik napról a másikra bezárták. Elvették, és minden befektetett pénzünk elúszott. Olyan dolgot romboltak szét, amely a nemzet számára is fontos volt. Míg élek, nem felejtem el… Ekkor már ismertem Konrád Györgyöt, Pünkösti Árpádot, Haraszti Miklóst, Eörsi Pistát. Sokan sokféle módon próbáltak rajtunk segíteni, végül Pesten az Akadémián kaptam munkát. – nyilatkozta egy interjúban Lakatos Menyhért Szénási Zsófiának.

Amellett, hogy Lakatos Menyhért segítőkész, talpraesett ember volt, fontos megemlíteni, hogy József Attila-díjjal jutalmazták tehetségét.

Forrás:

Rácz Lajos: Roma értelmiségiek arcképcsarnoka

ISBN: 963 00 5586 4